A Triangulum-galaxis - Messier 33

Tipp: Kattintson a képre a teljes felbontású változatért. A nagy képet az egérrel lehet mozgatni.

A Lokális-halmaz harmadik legnagyobb galaxisa a sötét égen szabadszemmel még éppen megpillantható Messier 33, azaz a Triangulum-galaxis egyben a legtávolabbi állandó képződmény, mely távcső nélkül látható.

Több mint egy évszázaddal Messier előttre tehető az első írásos feljegyzés erről a galaxisról. A De systemate orbis cometici; deque admirandis coeli caracteribus (Az üstököspályák rendszertanáról és az égbolt csodálatos objektumairól) című művében Giovanni Battista Hodierna olasz csillagász említést tesz egy objektumról, mely a Háromszög-csillagképben található, és fényessége megegyezik az M33 fényességével. Messier e művet nem ismerve 1764-ben ismét felfedezte, és katalógusában 33. objektumként jegyezte fel a Triangulum-galaxist. 20 évvel később William Herschel már külön objektumként katalogizált négy, a galaxisban található HII régiót  (NGC 604, NGC 588, NGC 592, NGC 595). Lord Rosse 1850-ben már spirális ködként azonosította az objektumot. Az 1920-as években Edwin Hubble klasszikus cefeida változókat fedezett fel a galaxisban, melyek segítségével sikerült a távolságát is meghatározni. A kapott eredmények Hubble álláspontját támasztották alá a kor nagy kérdésében, miszerint a spirálködök nem a Tejútrendszer részeit képező objektumok, hanem attól sokkal távolabb található képződmények.

Távolsága 2.5-3 millió fényév, átmérője pedig mindössze fele-harmada a Tejúténak, körülbelül 60000 fényév. A Triangulum-galaxist 40 milliárd csillag alkotja, ami eltörpül a Tejútrendszer 400 milliárd csillaga mellett, nem is beszélve az Androméda-galaxis 1000 milliárd csillagáról. Magjában egy körülbelül 3000 naptömegű fekete lyuk található, és a Lokális-halmazban ismert legnagyobb energiakibocsátású ULX, azaz ultrafényes röntgenforrás. Az ULX-ek olyan objektumok, melyek röntgensugárzása erősebb minden ismert csillagokban lejátszódó folyamaténál, de az aktív galaxismagok kibocsátását nem éri el. Az ULX-ek mibenlétéről még nincs biztos tudásunk, de az aktuális elméletek szerint köztes tömegű fekete lyukak körül kialakult akkréciós korongok sugárzásának gondolják őket.

Ugyancsak a Messier 33-ban található az ismert legnagyobb tömegű olyan fekete lyuk, ami egyetlen csillag összeomlásából keletkezett. A Chandra röntgentávcső felvételein 2006-ban felfedezett M33 X-7 jelű objektum majdnem tizenhatszor nehezebb a Napnál. További érdekessége, hogy egy csillag körül kering, mi pedig pont a keringés síkjában vagyunk, ezért rendszeresen (3.5 naponta) eltakarja előlünk a csillagot.

2004-ben hidrogénből és csillagokból álló halvány ár-apály csóvát fedeztek fel a Triangulum-galaxis és az Androméda-galaxis között, ami arra utal, hogy a két galaxis a múltban gravitációs kölcsönhatásba került egymással, a becslések szerint 2-8 milliárd évvel ezelőtt. 2005-ben a VLBA által végzett mérések adatainak felhasználásával sikerült kiszámolni a galaxis sajátmozgását, és kiderült, hogy jelenleg az Androméda-galaxis felé közeledik. A korábbi kölcsönhatás és a jelenlegi közeledés azt valószínűsíti, hogy a Triangulum-galaxis az Androméda-galaxis kísérőgalaxisa.

A galaxis sorsa nem teljesen ismert egyelőre, mert nem elég pontosak a mérési eredmények. Az biztos, hogy az Androméda-galaxis és a Tejút ütközni fog egymással körülbelül 4 milliárd év múlva. A Triangulum-galaxis vagy az Androméda-galaxissal ütközik hamarabb, szétszakad és beolvad az Androméda-galaxisba mielőtt a két nagy galaxis egybeolvadna, vagy a Tejúttal ütközik és abba olvad be hamarabb. A legvalószínűbb azonban, hogy a két nagy galaxis egybeolvadása után keletkezett új galaxis körül fog keringeni egy darabig, mielőtt a nagy galaxis magába olvasztja.

Share on Tumblr                 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés segít eldönteni hogy ön valódi felhasználó-e, és így kiszűrni a kéretlen reklámokat.