A Lagúna-köd - Messier 8

Tipp: Kattintson a képre a teljes felbontású változatért. A nagy képet az egérrel lehet mozgatni.

Messier katalógusának nyolcadik objektumát többnyire a Lagúna-köddel azonosítják, pedig ez nem egészen helytálló.

Barnard 88A tőlünk körülbelül 4100 fényévnyi távolságra lévő Lagúna-ködöt már több mint egy évszázaddal Messier előtt is ismerték, az olasz csillagász, Giovanni Battista Hodierna fedezte fel valamikor 1654 előtt. Messier 1764-ben jegyezte fel katalógusába a 8-as számú objektumot, amit ma a Lagúna-köddel azonosítunk, részben helytelenül. Messier egy kis távcsőben ködnek látszó, de nagy távcsőben apró csillagokra bomló objektumról ír, vagyis egy nyílthalmazról, valószínűleg az NGC 6530-ról. A katalógusban feljegyzett koordináták is az NGC 6530 jelű csillaghalmazhoz esnek közelebb. A leírás végén külön megemlíti a közeli csillag (9 Sagittarii) körül látszó halvány ködöt is, ami a Lagúna-köd legfényesebb része. Messier tehát a nyílthalmazt jegyezte fel Messier 8-ként, és csak mellékesen említi a szomszédos ködösséget. Ma persze már tudjuk, hogy a köd jóval kiterjedtebb és hogy a nyílthalmazt is magában foglalja.

Mint az emissziós ködök nagy része, a Lagúna-köd is egy hatalmas csillagközi hidrogénfelhő, melyben csillagkeletkezés zajlott és zajlik jelenleg is. A belőle keletkezett fiatal csillagok erős ionizáló sugárzása kelti fénylésre a megmaradt gázt. A köd a közepe-táján keresztülhúzódó sötét, lagúnára emlékeztető sávról kapta nevét. A sáv valójában a köd egy kicsit sűrűbb nyúlványa ami belóg az ionizált részek elé, és elnyeli azok fényét.

Barnard 89A nagy sávon kívül számos kisebb sötét folt is látható a képen, amik a sávhoz hasonlóan elnyelik a mögöttük található ködösség által kibocsátott fényt. Ezeket a kompakt csomókat Bok globulának nevezzük, és bár kisebbek, de jóval sűrűbbek is mint a köd többi része. Saját gravitációjuk hatására egyre gyorsabb ütemben zsugorodnak, mígnem bekövetkezik bennük a gravitációs összeomlás és új csillagok keletkeznek belőlük. Edward Emerson Barnard három ilyen csomót katalogizált a Lagúna-ködben: Barnard 88, Barnard 89 és Barnard 296.

A köd legfényesebb részét Homokóra-ködnek nevezte el John Herschel. Ezen a területen nagyon forró fiatal csillagok találhatók, és további csillagok vannak születőben.

A Homokórához közel található a Messier által is hivatkozott csillag a 9 Sagittarii. Ez valójában két, egymás körül keringő óriáscsillagból álló kettőscsillag. Egyikük ötvenötször nehezebb a Napnál, a másik "csak" harminchatszor. Külön-külön is többszázezerszer fényesebbek a Napnál, így nagyban hozzájárulnak a köd ionizációjához.

HH 213Egy 2005-ben megjelent tanulmányban a Hubble űrtávcsővel készült korábbi felvételeket, a chilei Las Campañas Obszervatóriumban készült közeli infravörös felvételeket és a szintén chilei New Technology Telescope-pal rögzített színképeket vizsgálva négy Herbig-Haro objektumot fedeztek fel a Homokóra-ködben. Ezek sajnos nem látszanak a képen, de a közeli HH 213 jelű Herbig-Haro objektum igen.

A Herbig-Haro objektumok olyan fiatal csillagok, melyek körül a csillagkeletkezés során megmaradt anyag a csillag forgási síkjában a csillag körül spirális pályán zuhan a csillag felé, majd -valószínűleg erős mágneses tér hatására- a keringési síkra merőlegesen a csillag forgástengelye mentén két keskeny nyalábba rendeződve, akár többszáz kilométer másodpercenkénti sebességgel kilökődik. Az anyagnyaláb a környező gázokkal ütközve lelassul és olyan mértékben felhevül, hogy benne a gázatomok ionizálódnak, és az emissziós ködökre jellemző sugárzást bocsátanak ki.

Share on Tumblr                 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés segít eldönteni hogy ön valódi felhasználó-e, és így kiszűrni a kéretlen reklámokat.