Egy különös galaxis - NGC 772

Tipp: Kattintson a képre a teljes felbontású változatért. A nagy képet az egérrel lehet mozgatni.

A Halton Arp különös galaxisokat tartalmazó katalógusában 78-as számmal szereplő objektum, más néven NGC 772, valóban különleges. Egyik spirálkarja sokkal erőteljesebb, nagyobb mint a többi, amit a közeli szomszédja, az NGC 770 elliptikus törpegalaxis által kifejtett ár-apály erőknek köszönhet.

Az NGC 772 egy küllő nélküli spirálgalaxis körülbelül 115 millió fényév távolságra tőlünk, a Kos csillagkép irányában. Átmérője nagyobb mint 200000 fényév, ami közel kétszerese a mi galaxisunk, a Tejút méretének. Legszembetűnőbb jellegzetessége a domináns külső spirálkar, ami sokkal erőteljesebb, fejlettebb és hosszabb is mint a galaxis többi karja. Több HII zóana és OB csoportosulás is megfigyelhető benne, és bár a többi, sokkal szorosabban feltekeredett karja is kellően fejlett, azokban mégis alig fedezhetők fel csillagkeletkezés nyomai. Az NGC 772 körül számos kísérőgalaxis található, melyek közül az egyik legközelebbi az NGC 770, egy elliptikus törpegalaxis, aminek ár-apály erői okozhatják az NGC 772 aszimmetrikus megjelenését.

2003-ban két szupernóvát is észleltek az NGC 772 jelű galaxisban, mindössze néhány hét eltéréssel egymás után. Az SN2003hl jelű szupernóvát Augusztus 20-án, a másodikat, amit SN2003iq névvel láttak el, pedig Október 8-án. Mindkét szupervóva II-es típusú volt, vagyis nagytömegű csillagok magjának összeomlásával keletkezett. A 9-12 naptömegnél nehezebb csillagok magja életük végén összeomlik, amikor a bennük zajló magfúzió már nem bír elegendő energiát termelni ahhoz, hogy egyensúlyt tudjon tartani a gravitációval. Az összeomlás következtében a csillag külső rétegei nagy energiával kilökődnek a csillagközi térbe, míg a belsőbb rétegek egyre sűrűbbé zsugorodnak saját gravitációjuk hatására, a folyamat végén neutroncsillag vagy feketelyuk keletkezik belőlük.

Bár túl sok részlet nem látszik az NGC 770-ről készült felvételeken, a törpe, elliptikus szomszéd mégis szokatlan tulajdonságokkal bír. Magja ellentétes irányba forog a külső régióihoz képest. Ez önmagában nem volna teljesen szokatlan, ha a legnagyobb galaxis lenne a környéken, de az NGC 770 a sokkal nagyobb NGC 772 kísérőgalaxisa csupán.

A csillagászatban, galaktikus méretekben a távolságot az objektumok vöröseltolódásával mérik. Hubble elmélete -amit a szakcsillagászok zöme elfogad- szerint ugyanis lineáris összefüggés van egy objektum távolsága és vöröseltolódásának mértéke között. Mégis, a csillagászok egy kisebb csoportja vitatja az elmélet helyességét. Rámutatnak pár olyan jelenségre ami ellentmondani látszik az elméletnek. Az egyik ilyen jelenség az NGC 772 és egy háttérgalaxis között húzódó anyaghíd. Vöröseltolódásuk alapján a két galaxis között akkora távolság van, amilyen távolságban a gravitációs erő nem lenne képes az anyaghidat létrehozni. Hasonló megfigyelés kötődik a Stephan's Quintet és egy távoli háttérgalaxis közötti anyaghídhoz is. 1980-ban egy kvazárt (amit [HB89] 0156+187 jellel azonosítanak) fedeztek fel az NGC 772 magjához nagyon közel. A kvazár vöröseltolódását megmérve annak távolsága sokkal nagyobbnak adódott mint a galaxisé. Mégis, Arp szerint az nem tűnik valószínűnek, hogy egy olyan halvány objektum mint egy kvazár fénye áthatolhasson egy hatalmas galaxis legsűrűbb részein. Ezen kérdések megválaszolása alapjaiban változtathatja meg a kozmikus távolságokról, és a vöröseltolódásról alkotott képünket.

Share on Tumblr                 

Hozzászólások

Gratulálok, nagyon szép fotó lett.

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés segít eldönteni hogy ön valódi felhasználó-e, és így kiszűrni a kéretlen reklámokat.