A Trifid-köd - Messier 20

Tipp: Kattintson a képre a teljes felbontású változatért. A nagy képet az egérrel lehet mozgatni.

A Trifid-köd (Messier 20) a közeli HII régiók egyikeként jó megfigyelési lehetőséget kínál a csillagkeletkezésre.

A Trifid-ködöt Charles Messier fedezte fel 1764-ben, híres katalógusába pedig a 20-as szám alatt jegyezte fel. A köd neve "háromlebenyű"-t jelent, mert a pirosan ragyogó emissziós régió előtt húzódó sötét ködök látszólag három részre osztják azt. Ezekre a sötét ködökre Barnard 82-ként szokás hivatkozni. A csillagközi por- és gázfelhőből valamint a felhőből született fiatal csillagok nyílthalmazából álló komplexum távolsága mindegy 5200 fényév.

A ködösség egyes részei visszaverik az előterükben található fiatal csillagok kék fényét, ezért ezek a részek kék színben pompáznak. Az ilyen típusú ködöket - nem meglepő módon- reflexiós ködnek nevezik. A pirosan ragyogó részek saját fényt bocsátanak ki, mert a bennük található fiatal csillagok erős ibolyántúli sugárzásukkal ionizálják a hidrogént (amiben a köd igen gazdag). Az ionizált hidrogén a feles energiát fotonok formájában bocsátja ki, ezt látjuk pirosas ragyogásként. Ezeket a ködöket pedig emissziós ködnek nevezzük. A sötét sávok a képen nem a köd hiányából fakadnak, épp ellenkezőleg, azokon a részeken a reflexiós- vagy emissziós köd előtt olyan sűrű anyagfelhő található, ami elnyeli a mögötte lévő objektumok fényét. A Trifid-ködben egy nyílthalmaz is található, melynek csillagai mind a köd anyagából születtek. Az objektum nagyon sok paraméterében hasonít a Nagy Orion-ködre (Messier 42), bár a koruk nagyon eltérő: míg a Trifid-köd mindössze 300000 éves, az Orion-köd ennél ötször idősebb.

A képen számos oszlopszerű sötét felhő mutat a fényes központi csillag irányába, ezek úgynevezett párolgó gázglobulák (ezt az angol elnevezés alapján EGG-nek rövidítik). A csillag felé eső csúcsuk eléggé sűrű ahhoz, hogy a csillag szelét leárnyékolják, egyfajta pajzsot képezve a mögöttük található ritkább gázok számára. Ez az oka annak, hogy az EGG-ek a csillag irányába mutatnak. Bár a globulák csúcsai ellen tudnak állni a csillagszélnek, mégsem létezhetnek örökké, mivel a csillag erős ibolyántúli sugárzása lassan, de folyamatosan erodálja őket. A csillagszél és a sugárzás hatására a nyomás és a hőmérséklet a globulákban folyamatosan növekszik, különösen a csúcs környezetében. A globulákban a megnövekedett nyomás, és hőmérséklet következtében beindul a csillagkeletkezés. Jelenleg több ezer újszülött csillagról van tudomásunk a régióban.

Stellar jetA Trifid-ködről a Hubble Űrtávcsővel 1999-ben készített felvételeken egy csillagtól származó anyagkidobódást (stellar jet) fedeztek fel, ami az egyik globula csúcsából nyúlik ki mintegy 0.75 fényévnyire. A kidobódás egy olyan fiatal csillagtól ered, ami jelenleg a globula sötét ködébe burkolózik. A fiatal csillag folyamatosan növekszik a globula anyagát felhasználva, ez a folyamat táplálja az anyagkidobódást is. Az elkövetkező 10-20000 év alatt azonban az M20 központi csillaga olyan mértékben fogja erodálni a globulát, hogy a csillag láthatóvá válik. Sajnos ekkorra már nem marad anyag a csillag környezetében a csillag növekedéséhez, ezért az anyagkidobódás is abbamarad. Az anyagkidobódás felfedezhető ezen a képen is. A megtalálását segítendő, a jobb oldalon egy emelt kontrasztú részlet látható, amin sárga ellipszis jelzi a jet helyét.

Share on Tumblr                 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés segít eldönteni hogy ön valódi felhasználó-e, és így kiszűrni a kéretlen reklámokat.