A Virgo-csillagképben található Sombrero-galaxis jóval Messier halála után, 140 évvel az utolsó Messier által publikált katalógus-változat kiadását követően került a Messier katalógusba, természetesen nem alaptalanul...
A felfedezés és a Messier katalógusba kerülés rögös története
A Sombrero-galaxist, több más Messier-objektumhoz hasonlóan, nem maga Messier, hanem barátja és asszisztense, Pierre Méchain fedezte fel 1781. május 11-én, feltehetően túl későn ahhoz, hogy a Messier katalógus utolsó, 1781-es kiadásába még bekerülhessen. Ez a kiadás 103 objektumot tartalmazott, így az M103 az utolsó olyan objektum, amit Messier maga jelentetett meg katalógusában. Ebben az évben Méchain még öt másik objektumot is felfedezett a Sombrero-galaxison kívül, amik szintén nem kerültek be az utolsó kiadásba. Messier tudott mindegyikről. A Sombrero-galaxist például már a felfedezése napján saját kezűleg írta hozzá a katalógus 1781-ben nyomtatott példányához, és a másik öt objektumot is lejegyezte később, de a kiegészített katalógust már nem publikálta. 1921-ben Nicolas Camille Flammarion megtalálta Messier kézírásos kiegészítéseit, és javasolta, hogy a Sombrero-galaxist M104-ként vegyék fel a Messier katalógusba. Ezután még három kiegészítés történt 1947-ben, 1960-ban és 1967-ben, melyekkel a Messier katalógus objektumainak száma a ma ismert 110-re emelkedett.
A Sombrero-galaxis megjelenése
A majdnem éléről látszó galaxis a Virgo-csillagképben található, mintegy 31 millió fényév távolságra tőlünk. Mérete a Tejútrendszernél valamivel kisebb, átmérője körülbelül 82000 fényév. Jellegzetes vonásai a fényes mag és a határozott porsáv, amik együtt eredményezik a galaxis szombréróra emlékeztető megjelenését.
Morfológiai besorolása SA(s)a, ami küllő nélküli spirálgalaxist jelent gyűrű nélkül, sima, szorosan tekeredő spirálkarokkal valamint nagy és fényes központi dudorral. Legalábbis ami a látható fény tartományát illeti. Infravörös tartományban már egészen más arcát mutatja a galaxis. A Spitzer űrtávcsővel infravörös tartományban készített felvételeken látható hogy a korábban feltételezettnél lényegesen nagyobb a halója, és sokkal inkább elliptikus galaxisra hasonlít.
A galaxis magvidéke
A Sombrero-galaxis központi régiója gyengén ionizált gázokat tartalmaz. Az ilyen galaxisokat az angol nyelvű szakirodalomban LINER (Low Ionization Nuclear Emission Region) galaxisoknak nevezik. A LINER galaxisok magjában az ionizációt vagy fiatal forró csillagok sugárzása okozza, vagy szupernehéz fekete lyukat tartalmazó aktív galaxismag (AGN). Az M104 esetében valószínűleg az utóbbi, amire több jel is utal: A galaxis magjában nem zajlik számottevő csillagkeletkezés, ezért fiatal forró csillagok sokasága sincs ott jelen, melyek sugárzása az ionizációt okozhatná. Ugyanakkor a '90-es évek végén sikerült kimutatni, hogy a galaxis magjában szupernehéz fekete lyuk található, amire a mag körül keringő csillagok sebessége szolgáltatott bizonyítékot. A mérések alapján a központi fekete lyuk tömege legalább 1 milliárdszor nagyobb a Nap tömegénél. Az aktív galaxismag létét röntgen- és rádiótartományban végzett mérések is kimutatták. A galaxis magjában erős szinkrotron sugárzás keletkezik, ami az aktív magú galaxisok jellemzője.
A jellegzetes porsáv
Amellett, hogy a galaxis egyedi megjelenéséhez hozzájárul, a Sombrero-galaxis porsávja megfeleő körülményeket biztosít a csillagkeletkezés számára. Csillagközi porból és gázokból tevődik össze. Benne található a galaxis atomos hidrogén-készletének jelentős része, és valószínűleg a galaxisban található molekuláris gáz is a porsávban koncentrálódik. Mint a szabályos galaxisok többségénél, az M104-ben is a galaxis keringési síkjában a legsűrűbb. Sűrűsége elegendő ahhoz, hogy elnyelje a mögötte található objektumok, csillagok fényének jelentős részét, ezért látszik a felvételeken sokkal sötétebbnek a galaxis többi részénél.