A Sárkánytojás-köd (NGC 6164) egy ritka és lenyűgöző emissziós köd, amely a Norma déli csillagképben található, nagy tömegű O típusú HD 148937 csillagot veszi körül. A becslések szerint körülbelül 3800 fényév távolságra található a Földtől, átmérője pedig mintegy 3,5 fényév. Bár morfológiája a planetáris ködökhöz hasonlít, az NGC 6164 nem tartozik közéjük. A planetáris ködök kis tömegű csillagok életének végén jönnek létre, amikor a csillag magjában zajló fúzió által létrehozott kifelé ható nyomás és a gravitáció közötti egyensúly instabillá válik, ami többszörös anyagkidobási eseményekhez vezet. Az NGC 6164 központi csillaga azonban nem haldokló csillag, és messze nem kis tömegű.
A központi csillag: HD 148937
A HD 148937 egy rendkívül fényes O6 típusú csillag, amely intenzív sugárzásáról és erős mágneses mezőiről ismert. Tömege körülbelül harmincszorosa a Napénak. Felszíni hőmérséklete meghaladja a 35000K-t, fényessége pedig több mint 150000-szerese a Napénak. Egyes tanulmányok szerint a HD 148937 átmeneti fejlődési fázisban lehet, és egy Fényes Kék Változó (LBV) vagy Wolf-Rayet stádium felé tart.
Életkora körülbelül 5 millió év, ami nagyjából a fele a kezdeti tömegéből számított várható élettartamának. További 5-6 millió év múlva a csillag élete egy szupernóva-robbanásban ér majd véget.
A köd szerkezete és kialakulása
Az O típusú csillagok erős csillagszeleket hoznak létre, és nagy intenzitású UV-sugárzást bocsátanak ki. A csillagszelek buborékszerű struktúrákat formálnak a csillag körüli csillagközi anyagban, az UV-sugárzás pedig ionizálja a gázmolekulákat. A központi csillag körüli csillagközi anyag spektrális elemzése nitrogénben gazdag összetételt mutatott, amelynek a csillag belsejében kellett keletkeznie. Ez a felfedezés arra utal, hogy bár a HD 148937 még nem érte el élete végét, már dobott ki anyagot a környezetébe.
A csillagot körülvevő köd bipoláris jellege megjelenésében szintén nagyon hasonlít a planetáris ködökhöz. Feltételezések szerint a központi csillag erős mágneses tere által okozott kétoldali anyagkidobás hozta létre. A külső kék burok oxigénben gazdag, és a HD 148937 egy korábbi aktív időszakának eredménye.
Felfedezés és megfigyelési történet
Az NGC 6164-et először John Herschel dokumentálta 1834-ben, a déli égbolt kiterjedt csillagászati felmérései során. Megfigyelései jelentősen hozzájárultak a mélyég-objektumok korai katalógusaihoz. A köd későbbi spektroszkópiai vizsgálatai megerősítették a köd nagyenergiájú természetét és egyedi összetételét.
Tudományos jelentőség
Az NGC 6164 értékes asztrofizikai „laboratóriumot” biztosít a nagytömegű csillagok fejlődésének, a csillagszelek kölcsönhatásainak és a bipoláris ködök kialakulási mechanizmusainak tanulmányozásához. A mágneses központi csillag jelenléte további komplexitást ad, mivel a mágneses mezők szerepet játszhatnak a megfigyelt morfológia kialakításában. Emellett a köd nitrogénben gazdag összetétele betekintést nyújt a nagytömegű csillagok belső folyamataiba, mielőtt életük szupernóva-robbanással zárulna.
Bipoláris szimmetriájával, kémiailag feldúsult gázával és erőteljes csillag-visszacsatolási mechanizmusaival az NGC 6164 továbbra is izgalmas kutatási téma marad, és fontos megfigyelési lehetőséget kínál a nagy tömegű csillagok fejlődésének dinamikájáról és az O típusú csillagok fizikájáról.
