46P/Wirtanen

Az üstökösök általában nagyon elnyúlt ellipszispályán keringenek a Nap körül, emiatt az üstökösök a pályájuk egy kis szakaszán viszonylag közel haladnak a Naphoz, míg a pálya nagyobbik részen jóval távolabb. Az üstökösmagok kőzetből, porból, vízjégből és fagyott gázokból álló kis égitestek. Amint a pályájuk Naphoz közeli részére érnek, a megemelkedett hő és sugárzás hatására a fagyott víz és gázok szublimálni, párologni kezdenek, kómát hozva létre a mag körül. Ezt a folyamatot kiáramlásnak nevezik. A kóma nagy-része vízből áll, de tartalmaz gázokat és port is. A por a szublimáció hatására szabadul ki a fagyott magból és a kiáramló gázok viszik magukkal a kómába. Néhány üstökösmagon még gejzírek is ki tudnak alakulni, amikor a felszabadult gázok utat törnek maguknak az üstökösmag szilárd felszínén keresztül. Bár az üstökösmagok meglehetősen kicsik, a legnagyobbak is csak 60km körüliek, a körülöttük kialakult kóma ennél lényegesen nagyobb, általában több ezer, akár több millió kilométer átmérőjű, de extrém esetben még a Nap átmérőjénél is nagyobb lehet.

Napközelben a legtöbb üstökösnek két csóvája van. Ezek a kóma anyagából alakulnak ki, ahogy a kómában található gázmolekulák és apró porszemek a napszél és a fénynyomás következtében eltávolodnak a magtól. Az egyik csóva egyenes és mindig a Nappal ellenkező irányba mutat. Ezt a csóvát a Nap nagy-energiájú sugárzása által ionizált gázmolekulák alkotják, amik a Nap mágneses terét követik. A másik csóvában a nehezebb porrészecskék vannak túlsúlyban, amik fokozatosan lemaradnak, ezért ez a csóva ívelt.

A képen az 1948-ban felfedezett, 46P/Wirtanen nevű üstökös látható, amit felfedezőjéről, Carl A. Wirtanen amerikai csillagászról neveztek el. A rövid-periódusú üstökösök csoportjába tartozik, mivel pályája viszonylag kicsi. A pálya Naphoz legközelebbi pontja 1 CSE-re (CSE: Csillagászati Egység, a Föld és Nap közötti átlagos távolság) van a Naptól, míg a legtávolabbi 5.1 CSE-re (ez nagyjából a Jupiter pályájának távolsága a Naptól). Az üstökös keringési ideje 5,4 év. A 46P/Wirtanen nem különösen nagy üstökös, magjának mérete mindössze 1km. Az üstökös, kis mérete ellenére szabad szemmel is megfigyelhető volt néhány napig a 2018-as Földközelsége idején, ekkor körülbelül 11 millió kilométerre volt a Földtől. A fotót nem sokkal ezután, 2019 januárjában készítettem, de az üstökös ekkor már közel 23 millió km-re távolodott tőlünk. Jól megfigyelhető a képen az üstökös diffúz, zöld színű kómája. A kóma közepén a kicsi, csillagszerű folt sajnos nem az üstökös magja, mert ekkora távolságból az nem megörökíthető, hanem a mag körül sűrűsödő kóma. A kómából jobbra kiinduló két rövid csóva is kivehető a képen.

A következő rövid videón az üstökös égi háttérhez képesti elmozdulása látható a fotózás 5 óra hosszú időtartama alatt:

Az ESA (Európai Űrügynökség) eredetileg 2003-ban tervezte útnak indítani a Rosetta űrszondát azzal a céllal, hogy a 46P/Wirtanen üstökös körül alacsony pályán keringve tanulmányozza azt. A Rosetta részét képezte egy leszálló egység is, ami az eredeti tervek szerint a 46P/Wirtanen magjára szállt volna le. Bár a Rosetta kilövését technikai okok miatt el kellett halasztani, és emiatt a 46P/Wirtanen üstökössel való randevú lehetőségéről lemaradt, az űrszonda mégis beírta magát az űrkutatás és a tudomány történelmébe azzal, hogy 10 évnyi utazás után 2014-ben az első, ember készítette tárgyként sikeresen pályára állt egy másik üstökös, a 67P/Csurjumov–Geraszimenko körül, hatalmas mennyiségű adatot gyűjtve az üstökösről miközben az a Naprendszer belseje felé haladt, és azzal, hogy leszállóegysége, a Philae sikeresen landolt az üstökös magjának felszínén, az emberiség történelmében először.