A Selyemgubó-köd - IC 5146

A mintegy 4000 fényév távolságban található Selyemgubó átmérője körülbelül 15 fényév, majdnem nyolcszor nagyobb a Naprendszernél. Az emissziós ködökhöz általában tartozik egy fiatal csillagokból álló nyílthalmaz is, ami a köd anyagából jött létre, és aminek a csillagai gerjesztik fénylésre a ködöt. Az IC 5146 esetében is hasonló a helyzet. Bár a köd belsejében megtalálható a fiatal csillagokból álló nyílthalmaz, a köd ionizációjáért egy előtér-csillag felelős ami egy másik nyílthalmaz tagja. Három megfigyelés vezetett ahhoz az elgondoláshoz hogy a köd előtt látható fiatal csillagok nem a képen látható ködből születtek: A fiatal csillagok nemcsak látszólag vannak a köd előtt hanem valóban kicsit közelebb vannak hozzánk, a csillagok eloszlása a halmazban nincs összhangban a köd anyageloszlásával, és a csillagok tömege valamint a köd tömege között túl nagy az eltérés.

Ezen megfigyelések alapján arra lehet következtetni, hogy a köd előterében lévő nyílthalmaz egy másik felhőből alakult ki, amit aztán gyorsan erodáltak az újszülött csillagok, különösen a  BD +46°3474 jelű csillag (a Selyemgubó közepénél látható fényes csillag) erős ibolyán túli sugárzása. A BD +46°3474 egy nagyon forró fiatal csillag, színképosztálya B0, felszíni hőmérséklete 30000-35000 Kelvin (a Nap felszíni hőmérséklete "csupán" 5700 K).

A BD +46°3474 erős sugárzása és csillagszele elérte a háttérben lévő hatalmas molekuláris felhőt. A csillagszél egy hatalmas üreget hoz a felhőben létre, míg az erős UV sugárzás fénylésre gerjeszti a gázt. Az üregen át megfigyelhetővé válnak a molekuláris felhő belső részei és a felhő anyagából kialakult csillagok, különleges lehetőséget teremtve a csillagászok számára.

Az IC 5146 csillaghalmaza meglehetősen fiatal, a csillagok átlagos életkora csak 1 millió év körül van. Számos csillaga Herbig-Haro típusú objektum, és T Tauri típusú változócsillagból is található benne néhány. A Herbig-Haro objektumok olyan fiatal csillagok melyek nagy sebességű, keskeny jet-eket lőnek ki, amik a környező csillagközi anyagba ütköznek.

A Selyemgubótól kicsit jobbra és lefelé egy apró reflexiós köd is megfigyelhető, aminek azonosítója vdB 147 (Sidney van den Bergh katalógusában). Valójában a hatalmas molekuláris felhő egy kis része, amit egy közeli csillag, a BD +46°3471 világít meg.