Az Orion-ködnél fényesebb és négyszer kiterjedtebbnek látszó emissziós köd az egyik legnagyobb ilyen típusú objektum az égen. Annak ellenére hogy számtalan globula, nyílthalmaz, sötétebb és világosabb területek, por-oszlopok találhatók benne, a legizgalmasabb része talán a képen hatalmas sárgás-vöröses csillagnak látszó csillagrendszer, az Éta Carinae.
Az Éta Carinae-köd
A Tejútrendszer Carina-Sagittarius karjában elhelyezkedő csillagkeletkezési régiót 1751-ben fedezte fel Nicolas Louis de Lacille francia csillagász, Dél-Afrikai expedíciója során. A szabad szemmel is könnyen látható ködöt számos néven emlegetik az amatőrcsillagászok: Éta Carinae-köd, Carina-köd, Nagy köd a Carinában. Több katalógusban is szerepel, legismertebb jelölései a NGC 3372 és Caldwell 92.
A Carina (Hajógerinc) csillagkép irányában látszódó objektum tőlünk 6-10000 fényév távolságban van. Látszólagos kiterjedése az égbolton körülbelül négyszer akkora mint az Orion-ködé, és mivel sokkal távolabb is van annál, ezért a méretkülönbségük valójában még ennél is nagyobb. Amíg az Orion-köd valódi kiterjedése mindössze 12 fényév, az Éta Carinae-köd méretét 460 fényévre becsülik.
A Carina-ködbe ágyazódva több nyílthalmaz is felfedezhető, melyek egytől-egyig a Carina OB1 nevű OB asszociációhoz tartoznak. A Trumpler 14 jelű halmaz egyike a legfiatalabb ismert nyílthalmazoknak, kora mindössze néhány százezer év, a Trumpler 16 pedig galaxisunk legfényesebb ismert csillagának, a WR 25 jelű Wolf-Rayet csillagnak ad otthont. A WR 25 ugyan fényesebb az Éta Carinae-nál és hasonló távolságban is van, de sűrű porfelhőbe burkolózik, ezért jóval halványabbnak látszik.
A köd legjellegzetesebb része a kép közepe táján, közvetlenül az Éta Carinae mellett található sötét foszlány, melynek John Herschel a Kulcslyuk nevet adta. Ez sűrű gázokból és porból álló képződmény, mely elnyeli a mögötte található objektumok fényét. A Homunculus-köd vagy más néven Kis ember-köd az Éta Carinae csillagrendszer körül kialakult, a csillagok által ledobott anyagból létrejött bipoláris szerkezetű köd. Látszólagos mérete mindössze 18", a képen a csillagrendszer fénye teljesen elnyomja, ezért nem látható. A Hubble Űrtávcső 20 éves évfordulóján az új WFC3 kamerával készült egy igen részletes kép a Carina-köd egyik por és gáz-oszlopáról. A rengeteg részletet tartalmazó fotón a sötét porba burkolózó terület egy hegységre hasonlít, ezért a Misztikus-hegység (Mystic Mountain) nevet adták neki.
Jó pár párolgó gázglobula is található a ködben, ezek kicsiny, jól körülhatárolt sötét foltként látszanak a képen. Bennük a gáz összesűrűsödött a környező csillagok csillagszelének nyomására, és a felszínüket érő erős UV sugárzás folyamatosan párologtatja őket. Az elnevezés is innen származik: párolgó gázglobula (angol rövidítése EGG). A képen megfigyelhető hogy a peremük világosabb, ahol a fiatal csillagok sugárzása éri őket, mert az ionizáló sugárzás fénylésre gerjeszti az összesűrűsödött gázt.
A névadó csillag, az Éta Carinae
A tőlünk körülbelül 7800 fényév távolságban lévő Éta Carinae valójában egy legalább két csillagból álló csillagrendszer, melynek megfigyelését nehezíti, hogy sűrű csillagközi anyag veszi őket körül, ezért a rendszer kettős voltát is csak 2005-ben sikerült kimutatni. A tagok együttes luminozitása valószínűleg meghaladja a Nap luminozitásának ötmilliószorosát.
1837 előtt a csillagot, mint 4 magnitúdó körüli, jelentéktelen csillagnak gondolták, mígnem 1837 és 1843 között fel nem fényesedett annyira, hogy az égbolt második legfényesebb csillagává váljon. Ezt az időszakot a Nagy Kitörés időszakának nevezték el. Ezután több mint egy évtized alatt fokozatosan visszahalványodott, jóval az eredeti fényessége alá. Az 1940-es évektől kezdődően azonban újra fényesedni kezdett, és 2014-ben 4.5 magnitúdó körül tetőzött a fényessége.
Az Éta Carinae 1843-as kitörése elsőre szupernóva-robbanásnak tűnt, de a csillag nem omlott össze mint ahogy a szupernóvává vált csillagok szoktak. Erről a későbbi, ismételt felfényesedése tett tanúbizonyságot. Az olyan csillagokat, mint az Éta Carinae, amik csak eljátszák a szupernóva-robbanást szupernóva imposztornak hívjuk.
A csillag különös viselkedése miatt került számos kutatás középpontjába, aminek köszönhetően mára már elég sokat tudunk róla. Kiderült, hogy valójában nem egyetlen csillag, hanem legalább két, egymás körül keringő óriáscsillagról van szó.
A kisebbik csillag forró, O színképosztályú óriáscsillag, életkora körülbelül 3 millió év. Tömege a Nap tömegének harmincszorosa. A nagyobbik csillag tömege legalább százszorosa a Napénak, és a fényes kék változócsillagok osztályába tartozik. Életkora a kísérőjéhez hasonlóan 3 millió év.
Mivel a csillagok várható életkorát és életük befejeződésének mikéntjét nagyban befolyásolja a kezdeti tömegük, az Éta Carinae igen nagy valószínűséggel az élete vége felé jár. Az ekkora csillagok esetében általában kevesebb mint 3 millió év alatt bekövetkezik a gravitációs összeomlás, ami az alacsony metallicitású csillagok esetében történhet látható robbanás nélkül közvetlenül fekete-lyukká alakulással, vagy nagy metallicitás esetén szupernóva-robbanással. Az asztrofizikában a héliumnál nehezebb elemeket egyszerűen fémeknek nevezik, és a csillag metallicitása alatt azt értik, hogy mekkora arányban van a csillagban héliumnál nehezebb elem.
Az Éta Carinae esetében sajnos nagyon sok olyan tényező van, ami miatt sorsának pontos előrejelzése lehetetlen. Nem ismerünk például hozzá hasonló másik csillagrendszert sem a saját galaxisunkban, sem más galaxisban, ezért nincsenek összehasonlítási lehetőségeink. Továbbá a kísérő csillaga által okozott hatások szintén sok bizonytalanságot okoznak. Annyi bizonyos, hogy a nagyobbik csillag az élete vége felé jár, amit a korábbi kitörései is jeleznek, ezért gravitációs összeomlása bármikor bekövetkezhet. Nagy valószínűséggel hamarosan szupernóva lesz belőle, ekkor fényessége elérheti a -4 magnitúdót, amivel a legfényesebb ismert szupernóva lesz.
