A közepes-nagy távcső használatának megvannak a maga előnyei, például a nagyobb felbontás (ha a légköri nyugodtság megengedi) és a több összegyűjtött fény. Ugyanakkor hátrányai is vannak, az egyik legjelentősebb a szűkebb látómező, amin úgy lehet segíteni, ha szomszédos égterületeket fotózunk, és az így keletkezett képeket mozaikként egy nagy képpé fűzzük össze. Ez egyszerűnek hangzik, de egy kétpaneles mozaik esetében duplaannyi derült időre van szükség, ha jó jel/zaj viszonyt szeretnénk elérni a részletek megtartása mellett. Ráadásul, ha mono kamerával szeretnénk színes képet előállítani, akkor minden egyes panelt négy különböző szűrővel kell lefotózni (LRGB). Nagyon sok derült időre van szükség ehhez. A namíbiai klíma szinte tökéletes erre, mert a száraz évszakban sok egymásutáni derült napra akár hetekre is lehet számítani.
Idén próbára tettem a namíbiai időjárást és egy mega-projectet terveztem: egy kilenc paneles (3x3) mozaik fotót az Éta Carinae-ködről, LRGB szűrőkészlettel. Ez összesen 36 képsorozatot jelent. A mozaik terve az egymást átfedő panelekkel a jobb oldalon látható, amit a csillagura.ro fotótervezőjével készítettem. Az összes expozíciós idő tekintetében kicsit konzervatív voltam, mert mindenképpen be akartam fejezni a projectet. Szerencsére minden a tervek szerint alakult, és 6 egymást követő éjszaka alatt sikerült összegyűjteni a nyers képeket. Az eredmény egy 93.5 megapixeles kép, ami 2.5°x1.75° látómezőt fed le. Érdemes a nagy képre kattintani a teljes felbontású kép megjelenítéséhez.
Két részletét már fotóztam ennek az égterületnek: Az Éta Carinae-ködöt 2014-ben és A Gabriela Mistral-ködöt 2018-ban. A linkekre kattintva részletes leírás olvasható az objektumokról.
