Csillagok három generációja
Az Elefántormány-köd története körülbelül 15 millió éve kezdődött, amikor a Földtől néhány ezer fényév távolságban, a Cepheus csillagkép irányában megszületett a terület csillagainak első generációja. Néhány csillag tömege elegendően nagy volt ahhoz, hogy életüket néhány millió év leforgása után szupernóva-robbanás közepette befejezzék. Az első generáció csillagainak szele, valamint a szupernóvák lökéshullámai egy óriási buborékot hoztak létre a csillagközi teret kitöltő anyagban. A buborék átmérője körülbelül 400 fényév.
Ahogy a buborék tágult, a határán lévő gáz- és porfelhők egyre csak sűrűsödtek, mígnem nagyjából 7 millió évvel ezelőtt a nyomás bennük és a sűrűségük elérte a csillagkeletkezés beindulásához szükséges szintet. Ekkor keletkeztek a Cepheus OB2 csillagcsoportosulás kék szuperóriás csillagai, közöttük a HD 206267 jelű csillaggal, és az IC 1396 rendszer más kék csillagaival. A HD 206267, a legfényesebb csillag a kép bal felső sarkában, körülbelül 3-4 millió éve alakult ki. Nagy energiájú ibolyán-túli sugárzása ionizálja és ezáltal gerjeszti fénylésre az anyagfelhő maradványait amelyből maga is született. A kép hátterét adó vöröses derengés egy kis részlete csak a hatalmas, a kép szélességénél majdnem hatszor nagyobb átmérőjű anyagfelhőnek.
A HD 206267 erős csillagszele tágítani és erodálni kezdte a ködöt, aminek hatására a ködben sűrűsödések jöttek létre, később globulák (jól körülhatárolt, sűrű porból és gázokból álló területek) alakultak ki. Az IC 1396 előtt számos ilyen globula megfigyelhető, melyek közül a legnagyobb a több mint 20 fényév hosszú IC 1396A, azaz az Elefántormány-köd. Iránya sugárirányú, a HD 206267 csillag irányából mutat a köd peremvidéke felé, mivel a csillag erős csillagszele fújja a csillagtól távolodó irányba. Ha a közelben nem lennének más csillagok, akkor a globula sokkal egyenesebbnek látszana. Szerencsére a rendszer fiatal csillagai szintén nyomást gyakorolnak a sötét felhőre oldalirányból, kialakítva annak látványos, girbe-gurba szerkezetét. A csillagszelek másik hatása a globulában emelkedő nyomás és sűrűség, ami újabb csillagkeletkezési hullámot indított be a sötét köd belsejében. Körülbelül 250 nagyon fiatal, 100000 évnél is fiatalabb csillag alakult ki benne. Jelenleg még rejtve vannak a globula belsejében, de infravörös felvételeken már jól kivehetőek. Ezek a csillagok alkotják a térség harmadik csillag-generációját.
Az "ananász" az ormányban
Az globula fényes csillaghoz közelebb eső végében egy gömbszerű üreg található, amit a benne található két fiatal csillag alakított ki. Intenzív csillagszelük kiseperte környezetükből a csillagközi port és gázokat, létrehozva az üreget a ködben. Fényük belülről világítja meg az üreg falát, amitől az sárgás színben fénylik. A képen ez a sárga folt tűnik az ormányban tartott ananásznak.
A két csillag fényessége a látható fény tartományában nem egyforma. Egyikük halványabbnak tűnik a másiknál, infravörös tartományban vizsgálva ugyanakkor a két csillag egyforma fényességűnek látszik. Ezt valószínűleg a halványabb csillag körül kialakult protoplanetáris korong okozza, ami elnyeli a csillag fényét, ezáltal felmelegszik és infravörösben sugározni kezd.
