Az IC 2599 nem túl jól hangzó név egy emissziós ködnek, ezért az amatőrcsillagászoknak egy sokkal jobb ötlettel kellett előállniuk.
Az IC 2599 (Gum 31) emissziós köd a Carina csillagképben található a déli égbolton, földtől mért távolsága hozzávetőleg 7500 fényév. Mint a legtöbb emissziós ködben, az IC 2599-ben is található egy fiatal csillagokból álló nyílthalmaz. Az NGC 3324 jelű halmazt 1826-ban fedezte fel a skót csillagász James Dunlop, akinek nevéhez több más objektum felfedezése mellett a Centaurus A rádiógalaxis felfedezése is kötődik. Az NGC 3324 csillagai az Eta Carinae komplexumhoz tartozó emissziós köd anyagából születtek.
A kép jobb oldalán található másik halmaz az NGC 3293, amit Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász fedezett fel 1751-1752 körül. A halmaznak több mint száz tagja van, többségük fiatal, forró kék csillag, de található benne néhány idősebb, csillag is, ezek sokkal hidegebbek, ezért színük is pirosabb. A halmaz legfényesebb csillagai szabadszemmel éppen csak megpillanthatók sötét égről. A halmaz körüli ködösség a Gum 30, sajnos túl halvány ahhoz hogy az NGC és IC katalógusokban szerepeljen.
Az IC 2599 ködben található hullámfront formája magas homlokú emberi arc kontúrjára emlékeztet (a képen lefelé néz). Ez az arc meglepően hasonlít Lucila Godoy Alcayaga Nobel-díjas chilei költőnő 1945-ben készült portéjára, aki Gabriela Mistral álnéven írt és vált híressé. Mistral 1945-ben nyerte el az Irodalmi Nobel-díjat "lírai költészetéért, melyet erős érzelmek ihlettek, és ami az egész Latin-Amerikai világ idealista törekvéseinek szimbólumává tette".
