Jupiter
A Jupiter a legnagyobb bolygó a Naprendszerben, a Naptól távolodva az ötödik bolygó a csillag körül. A Földnél 10-szer nagyobb átmérője és "csak" 320-szor nagyobb tömege folytán a Jupiter sűrűsége csak harmada a Föld sűrűségének. A Jupiter főleg hidrogénből és héliumból áll, ami jó ok arra, hogy a gázóriások csoportjába tartozzon.
A képen a bolygó légkörét láthatjuk. A jól ismert sávokat öveknek (sötétebbek) és zónáknak (világosabbak) nevezik. Az övek és zónák határán erős szelek fújnak. A zónákban feláramlás zajlik, a mélyebb rétegekből anyagot szállítva a felső légkörbe. A zónák világos színét a bennük található fagyott ammóniakristályok a környező gázokénál erősebb fényvisszaverő képessége okozza. Az övek barnás árnyalatának okát jelenleg még nem ismerjük. A zónákkal ellentétben az övekben lefelé áramlik a levegő. A zónák és övek határán fújó erős szelek változatos légköri képződményeket hoznak létre, ciklonokat, anticiklonokat, viharokat és akár villámtevékenységet is. A Jupiter légkörének legismertebb vihara a Nagy Vörös Folt (ami sajnos a képen nem látható), ami feltehetően évszázadok óta tombol, kiérdemelve ezzel a Naprendszer leghosszabb ideig fennálló (és egyben legnagyobb) légörvénye címet.
A felső légkör alatt a folyékony és gáznemű molekuláris hidrogén átlátszó rétege található. Ebben a rétegben nincs éles határ a hidrogén folyékony és gáznemű fázisai között, a halmazállapot fokozatosan változik légneműből folyékonnyá ahogy a nyomás növekszik a mag felé közeledve. Az átlátszó réteg alatt a folyékony halmazállapotú fémes hidrogén rétege található. A hatalmas nyomás következtében a hidrogénatomok nem képesek megtartani elektronjaikat, amik így szabadon áramolhatnak, hasonlóan mint a fémrácsban.
Jelenleg nincsenek egyértelmű bizonyítékok arról, hogy a Jupiter rendelkezik-e szilárd, nagy sűrűségű maggal. Gravitációs mérések eredményi utalnak egy kicsi, sűrű mag létezésének a lehetőségére, de további, nagyobb pontosságú mérések szükségesek a feltételezés igazolásához. A bolygófejlődés széles körben elfogadott modellje alapján is szükséges szilárd mag egy gázbolygó kialakulásához, legalább a bolygófejlődés korai szakaszában. Más elméletek szerint, ha létezett is ilyen mag, mára valószínűleg jelentősen erodálódott, akár teljesen el is fogyhatott a mag körüli hidrogén konvekciós áramlásainak hatására.
A Jupiter tengely körüli forgása nagyon gyors, a leggyorsabb a Naprendszerben. Mindössze 10 óra szükséges egy teljes körbeforduláshoz. A gyors forgás következményeképpen a bolygó alakja nem gömb, hanem kicsit lapult. Átmérője az egyenlítő mentén mérve 9200km-rel hosszabb mint a pólusok között. Ez a különbség a képen is érzékelhető.
Jelenlegi ismereteink szerint 67 hold kering a bolygó körül, melyek közül a négy legnagyobbat Galileo Galilei fedezte fel 1610-ben, nevük: Io, Europa, Ganymedes és Callisto. Közülük az Io kering a legközelebb a bolygóhoz, míg a Callisto a legtávolabbi. Az Io, Europa és Ganymedes 4:2:1 rezonanciában kering egymással, azaz amíg a Ganymedes egyszer megkerüli a bolygót, addig az Europa pontosan két-, az Io pedig pontosan négy kört tesz meg.
Callisto
A képen a bolygótól balra található pici pont a Callsito, a Jupiter második legnagyobb holdja, nagyjából fele-fele arányban jég és kőzet alkotja. Bár a képen nem sok részlet figyelhető meg a hold felszínén, űrszondák által készített felvételekből tudjuk, hogy rengeteg becsapódási kráter szabdalja felszínét. A hold fagyott köpenyét jég és kő merev keveréke alkotja, ami alatt feltehetőleg folyékony, sós óceán található. Erre a hold mágneses tulajdonságaiból lehet következtetni. Az óceán és hold apró kőzetmagja között szintén jég és kőzet keveréke található.
