A Rák-köd (M1) egy szupernóva-maradvány a Bika csillagképben, amely az egyik leginkább tanulmányozott és ikonikus objektum az éjszakai égbolton. Ez a köd, amely körülbelül 6500 fényévre található a Földtől, egy szupernóva-robbanás maradványa, amelyet először kínai csillagászok jegyeztek fel i.sz. 1054-ben. A szupernóva olyan fényes volt, hogy hetekig nappal is látható volt.
A Rák-ködöt egymástól függetlenül fedezte fel John Bevis angol csillagász 1731-ben, és Charles Messier francia csillagász 1758-ban. Messier rátalált a Rák-ködre, miközben a visszatérő Halley-üstököst kereste. Kezdetben tévesen üstökösnek hitte a ködöt, és amikor rájött hogy nem lehet üstökös, mert nem mozog a csillagokhoz képest. Feljegyezte a köd adatait, mint az első bejegyzést a híres „Ködök és csillaghalmazok katalógusa” című katalógusában. Ez a felfedezés és az azt követő katalogizálás döntő fontosságú volt, mivel rámutatott arra, hogy rendszerezett megközelítés szükséges az égi objektumok azonosításában és kategorizálásában.
Charles Messiert elsősorban az üstökös-felfedezés megkönnyítése ösztönözte katalógusának összeállítására. Megfigyelései során Messier gyakran találkozott diffúz objektumokkal, amelyek nagyon hasonlítottak az üstökösökre, de ezek az objektumok nem mozogtak a csillagokhoz képest. A zűrzavar elkerülése érdekében elkezdte katalogizálni ezeket a zavaró objektumokat.
Messier „Ködök és csillaghalmazok katalógusa” című műve, amelyet 1774-ben publikált, kezdetben 45 objektumot tartalmazott, mely a végleges verziójában 103-ra bővült. Ma a katalógus 110 objektumot tartalmaz, ezek között galaxisok, ködök és csillaghalmazok szerepelnek.
A Rák-köd jelentős tudományos érdeklődésre tart számot eredete és folyamatos aktivitása miatt. Egy szupernóva-robbanás, pontosabban egy II. típusú szupernóva maradványa, ahol egy hatalmas csillag felhasználta üzemanyagát és gravitációs összeomláson ment keresztül. A mag neutroncsillaggá omlott össze, míg a külső rétegek nagy sebességgel kilökődtek a csillagközi térbe, létrehozva a Rák-ködöt.
A Rák-köd közepén található a Rák-pulzár, egy erősen mágneses, forgó neutroncsillag, amely elektromágneses sugárzást bocsát ki. A pulzár körülbelül 30 fordulatot tesz másodpercenként, és erős mágneses tere a részecskéket fénysebesség közeli sebességre gyorsítja, összetett és dinamikus szinkrotron sugárzási környezetet teremtve, amely az elektromágneses spektrum egészében megfigyelhető.
A Rák-köd alapvető szerepet játszik a csillagfejlődés, a szupernóva mechanizmusok és a nagyenergiájú csillagászati jelenségek tanulmányozásában. Felfedezése és katalogizálása rávilágít a módszeres égi megfigyelések történelmi és tudományos jelentőségére.
