A Nyilas-csillagképben található sötét ködöt Edward Emerson Barnard fedezte fel 1919-ben. A köd elnevezése is Barnard-tól ered, ő ugyanis így jellemezte a katalógusában 86-os azonosítót kapó objektumot: "egy csepp tinta a fénylő égbolton". Ahogy a képen is látszik: az égbolt ezen részén rengeteg csillag található, minden egyes fénylő pont egy csillag, a kép szinte minden egyes pixele csillagra esik. A csillagmező olyan sűrű, hogy sötét égen szabad szemmel is könnyen látható, igaz nem különálló csillagokként, hanem összefüggő, diffúz foltokként, amit az emberiség az ókori görögök óta Tejútnak hív. A képen látható terület a Tejút egyik legfényesebb régiójában található, a képen aprónak tűnő csillagok együttes fénye elég erős ahhoz, hogy a tárgyak szabad szemmel is érzékelhető árnyékot vessenek benne, ehhez azonban fényszennyezéstől távoli helyre kell utazni, ahol lehetőleg minél magasabban delel a Nyilas.
Barnard 86 csillagközi porból és gázokból álló, a környezetéhez képest sűrű anyagfelhő, ami elnyeli a mögötte található csillagok fényét. A képen üresnek ható rész tehát nem üres, csak ott az előtérben lévő sötét köd eltakarja a csillagok fényét. Megfigyelhető, hogy a köd vastagsága nem egyenletes: a pereménél vékonyabb, ott még átsejlenek a csillagok, de a köd közepe felé haladva egyre kevésbé. A köd belsejében látható néhány fényes csillag. Ezek a csillagok a köd és köztünk vannak, ezért fényük háborítatlanul tud eljutni hozzánk.
Az ilyen sűrű, kompakt csillagközi anyagfelhőket Bok-globuláknak hívjuk, és bennük gyakran csillagkeletkezés zajlik, valószínűleg a B86-ban is folyamatban van egy újabb csillag-generáció megszületése. A ködtől jobbra található néhány igen fényes kék csillag, amik együttesen a névtelen, NGC 6520 jelű nyílt csillaghalmazt alkotják. A halmaz csillagainak korát 60-150 millió évre becsülik, ami csillagászati léptékben meglehetősen fiatalnak számít (Napunk átlagos csillag, kora 4.5 milliárd év). A halmaz és a sötét köd tőlünk mért távolsága körülbelül 6-7000 fényév, ezért valószínűleg ugyanabból a molekulafelhőből születtek a halmaz csillagai, aminek maradványa a Tintapaca-köd is.
A fiatal nyílthalmazt ellensúlyozandó található még a képen egy öreg gömbhalmaz is, a Djorgovski 2. A Tintapaca-ködtől balra található egy négy fényes csillag alkotta trapéz belsejében. A Tejútrendszer csillagai között megbúvó gömbhalmazt Stanislav George Djorgovski amerikai asztrofizikus fedezte fel, két másik hasonlóan rejtett gömbhalmazzal együtt, miközben az IRAS infravörös űrtávcső adatai között pont ilyen rejtett gömbhalmazokat keresett. Sikerrel. A gömbhalmazok, ellentétben a nyílthalmazokkal, idős csillagok sokaságából állnak, melyek a térben gömb alakú halmazokba rendeződtek. Djorgovski halmazai is, mint a gömbhalmazok általában a galaxisuk halójában találhatóak. A képen látható Djorgovski 2 sokkal távolabb van tőlünk mint az NGC 6520 és a Barnard 86, de még a kép hátterét szinte egyenletesen kitöltő csillagtenger legtöbb csillagánál is. A gömbhalmaz távolsága mintegy 20000 fényév.
