Ezen a ködösségben gazdag területen számos köd-típust lehet megfigyelni. A kép felső részén, a Ró Ophiuchi körül látható kék ködösség (IC 4604) reflexiós köd. A hármas csillagrendszer körüli gáz- és porfelhők visszaverik a csillagok kék fényét. A sárgás ködösség a képen (IC 4606) szintén reflexiós köd, a vörös szuperóriás csillag, az Antares fényét veri vissza. Emissziós köd is található ebben a régióban, ezek a vörösen ragyogó ködösségek. A reflexiós ködökkel ellentétben az emissziós ködök saját fényt bocsátanak ki a közeli forró, fiatal csillagok ionizáló sugárzásának hatására. A képen látható barnás ködök a sötét ködök csoportjába tartoznak. Saját fényt nem bocsátanak ki, és előterükben nem található olyan csillag, aminek a fényét visszaverhetnék. Vastag, sűrű porfelhők, amik a mögöttük található csillagok fényét elnyelik. Alaposan szemügyre véve a képen látható ködöket észrevehető, hogy a különböző ködösségek egy hatalmas összefüggő csillagközi ködkomplexum, a Ró Ophiuchi-ködkomplexum részei.
A fényes sárgás csillag az Antares, egy vörös szuperóriás csillag. Nevét az ókori görögöktől kapta, jelentése "anti Mars" (Arész a görög mitológiában a háború istene, csakúgy mint Mars a Rómaiaknál.), mivel a bolygó színe nagyon hasonló. Az Antares csaknem 900-szor nagyobb a Napunknál, vizuális fényessége pedig 10000-szer nagyobb. Szerencsére elég messze van tőlünk, mintegy 550 fényévre, így a hatalmas sugárzása nincs ránk hatással. Az Antares a Scorpius-Centaurus OB asszociáció legnehezebb, ezért egyben a legfejlettebb tagja is. Egy csillag fejlődési üteme erősen függ a csillag kezdeti tömegétől. Minél nehezebb egy csillag annál gyorsabban fejlődik.
Az Antares fölött található gömbhalmaz a Messier 4. Philippe Loys de Chéseaux fedezte fel 1746-ban, és Messier katalogizálta 1764-ben. Távolsága körülbelül mindössze 7200 fényév, amivel a hozzánk legközelebbi gömbhalmazok egyikének számít.
