A Szobrász-csillagkép (Sculptor) híres galaxisát Ezüstdollár-galaxisnak, és Szobrász-galaxisnak avagy Sculptor-galaxisnak is hívják. A Tejút és az Androméda-galaxis után a harmadik legfényesebb galaxis az égen.
A galaxist Caroline Herschel fedezte fel 1783-ban üstökösvadászat közben, és az 1888-ban kiadott NGC katalógusban a 253-as azonosítóval szerepel. Nagy látszólagos mérete és viszonylag fényes volta miatt könnyű objektum, már kis távcsővel vagy akár binokulárral is megpillantható. A galaxis hossztengelye 28', ami körülbelül akkora mint a Telehold átmérője, távolsága pedig mindössze 11.5 millió fényév, ami a galaxisoknál közelinek számít. Valódi átmérője 70000 fényév, ami 30-40 százalékkal kisebb a Tejúténál.
Mint minden spirálgalaxis esetében, az Ezüstdollár-galaxis magjában is szupernehéz fekete lyuk található, melynek tömegét a Nap tömegének 5 milliószorosára becsülik. A galaxisok de Vaucouleurs-féle osztályozási rendszerében az SAB(s)c besorolást kapta. Ebben a rendszerben az SA hagyományos spirálgalaxist, az SB küllős spirálgalaxist, az SAB pedig a galaxisok egy köztes csoportját, az úgynevezett átmeneti spirálgalaxisokat jelöli. A mai ismereteink szerint a spirálgalaxisok küllője ideiglenes képződmény. A galaxisfejlődés kezdeti szakaszában a küllők a csillagkeletkezéshez elengedhetetlen gázokat juttatnak a galaxis belső vidékeire, majd idővel lebomlanak, és a galaxis hagyományos (küllő nélküli) spirálgalaxisként létezik tovább. Az Ezüstdollár-galaxis átmeneti galaxis, vagyis a küllőinek lebomlása már folyamatban van. Az oldalon korábban bemutatott Messier 83 galaxis besorolása is SAB(s)c, vagyis nagyon hasonló szerkezetű galaxisokról van szó, csak az M83 korongjára majdnem pont merőlegesen látunk rá, míg az NGC 253-ra lapos szögből.
A galaxis központi dudorában főleg idős csillagok vannak, ezért a belső területek sárgás-pirosas színűek, míg a korongban a folyamatos csillagkeletkezés miatt rengeteg a fiatal forró csillag melyek erős kék fényükkel kékre festik a spirálkarok külső részeit.
A Sculptor-galaxis a csillagontó galaxisok közé is tartozik, a múltban és a jelenben is igen nagy intenzitással keletkeznek csillagok benne, melynek során számos szuperhalmaz (SSC - super star cluster) is kialakult. A szuperhalmazok nagyon sok fiatal csillagból álló csillagcsoportosulások, és valószínűleg belőlük alakulnak ki később a gömbhalmazok. A szuperhalmazok csillagai között sok a Wolf-Rayet csillag. Ezek nagy tömegű forró óriáscsillagok (tömegük meghaladja a Nap tömegének 20-szorosát), melyek igen erős, akár 2000km/s sebességet elérő csillagszelet gerjesztenek maguk körül. A sok óriáscsillag együttes csillagszele összeadódva a már szupernóvává vált csillagok lökéshullámával kifújja a csillagközi gázokat a galaxis fő síkjára merőlegesen. Ezt a jelenséget galaktikus szuperszélnek nevezzük, és korlátozott mértékben a képen is megfigyelhető: a galaxis síkjára merőleges, sötétebb, oszlopszerű kiáramlások formájában.
Az NGC 253-ban jelenleg zajló csillagkeletkezést valószínűleg egy gázokban gazdag törpegalaxissal körülbelül 200 millió éve történt ütközés indította be, amire számos jel utal, például a jelentős mennyiségű atomos hidrogén és fiatal csillagok a galaxis halójában.
A nagy léptékű gázkiáramlással a csillagkeletkezés üzemanyaga távozik a galaxisból, ezért a galaxisban zajló csillagkeletkezés üteme a jövőben lassulni fog.
