Felfedezőjéről, Caroline Herschelről kapta nevét ez a nyílt csillaghalmaz, ami a csillagok elrendeződése miatt távcsőben vizuálisan megfigyelve egy rózsára hasonlít. A szépségen túlmenően, mint minden csillaghalmaz, hozzásegíti a csillagászokat a csillagok keletkezésének, fejlődésének jobb megismeréséhez.
A halmazt 1783-ban fedezte fel Caroline Herschel, William Herschel húga, aki maga is lelkes csillagászati megfigyelő volt. A XVIII. században az üstökösök álltak a csillagászat érdeklődésének középpontjában, melyek után kutatva véletlenül bukkantak olyan, az üstökösökre hasonlító (halvány, diffúz foltnak látszó) objektumokra, melyek az üstökösökkel ellentétben nem mozogtak a csillagokhoz képest. Akkor még nem igazán ismerték ezen objektumok természetét, jellegét, de mivel eléggé megnehezítették a valódi üstökösök felfedezését, ezért elkezdték katalogizálni őket. Ebben vállalt úttörő szerepet Charles Messier, és sok más csillagász, köztük Caroline és William Herschel is. Caroline, mielőtt bátyjával közösen végezte a nagy mély-ég felmérést, egyedül is foglalkozott csillagászati megfigyelésekkel, ennek során 8 üstököst fedezett fel, és persze számos mély-ég objektumot, köztük a később NGC 7789 azonosítóval katalogizált, képen szereplő nyílthalmazt.
A több mint 1000 tagot számláló halmaz távolsága 7600 fényév, az égen körülbelül akkorának látszik mint a Telehold, ezzel valódi kiterjedése 50 fényévnek adódik.
A nyílt csillaghalmazok -csillagászati léptékben mérve- fiatal képződmények, melyek csillagai nagyjából egyszerre születtek egy csillagközi gázfelhő anyagából. Az NGC 7789 korát "mindössze" 1.6 milliárd évre becsülik, ami kicsit több, mint a Naprendszer korának egyharmada. Mivel a nyílthalmazok csillagainak kora nagyjából egyforma, a halmaz különböző fejlődési szakaszban lévő egyedei megfigyelésével értékes információkhoz jutnak a csillagászok a csillagok fejlődésének időbeni lefolyásáról. A csillagok nem születnek egyformának. Az egyik legfontosabb jellemzőjük a születéskori tömegük, mert ez nagyban meghatározza a csillag jövőjét. A nagyobb csillagok rövidebb idő alatt élik fel hidrogénkészletüket, mint a kisebbek, ezért hamarabb alakulnak vörös óriássá. A képen sárgás-narancsos-pirosas színű csillagok már elérték ezt a szakaszt.
