A Corvus csillagképben található Csáp-galaxisok (NGC 4038 és NGC 4039) eredetileg nagyon hasonlítottak a Tejútra és az Andromeda-galaxisra mind méretben, mind szerkezetüket tekintve, de pár száz millió éve keresztülhaladtak egymáson. Nagyon hasonló ütközés fog történni a Tejút és az Andromeda-galaxis között is a távoli jövőben.
A képen két galaxis ütközésének "pillanatfelvételét" láthatjuk. Az ilyen ütközések több száz millió, akár több mint egy milliárd év alatt zajlanak le, amihez képest az emberiség története is csak egy pillanatnak számít, ezért nem is lehetséges (emberi léptékben számolva) a galaxisok ütközésének több, egymásutáni fázisát megfigyelni. Mégis, átfogó képet tudunk kapni az ilyenkor lejátszódó folyamatokról az alapján, hogy sok, az ütközés különböző fázisában lévő galaxis-párt figyelünk meg. Kicsit olyan ez, mintha egy nyüzsgő tömegről készült fotón a különböző korú emberek képét megvizsgálva próbálnánk megérteni az ember öregedésének folyamatát.
A Csáp-galaxisokat William Herschel fedezte fel 1785 február 7-én, a galaxisok kompakt mérete miatt planetáris ködként katalogizálta őket, nem ismerhette valódi természetüket. 48 évvel később fia, John Herschel már két külön objektumként vezette be saját katalógusába (h1052 és h1053 azonosítóval). Az 1888-ban kiadott, John Louis Emil Dreyer által jegyzett híres NGC katalógusba (New General Catalogue of Nebulae and Clusters of Stars, azaz Ködök és csillaghalmazok új általános katalógusa) pedig az NGC 4038 és NGC 4039 számmal kerültek be. A különös galaxisok iránt kifejezett érdeklődést mutató Halton Arp saját katalógusában Arp 244-ként szerepelnek.
Morfológiai besorolásuk SB(s)m pec (NGC 4038), és SA(s)m pec (NGC 4039), mindkét galaxis spirálgalaxis volt eredetileg, és az NGC 4038 küllőkkel is rendelkezett, egyik galaxis körül sincs poláris gyűrű, és mindkettő szabálytalan, különös galaxis. A szabálytalanság az ütközés következtében elszenvedett torzulásokra utal.
Távolságukra vonatkozóan ellentmondó eredmények vannak. Az NGC 4038-ban 2007-ben robbant Ia típusú szupernóva (SN2007sr) alapján távolságukat 63 millió fényévre becsülik, míg a galaxisok csápjaiban található vörös óriások fényességét felhasználó újabb tanulmányok szerint csak 45 millió fényév. Akármelyik adat is a helyes, az bizonyos, hogy a Csáp-galaxisok a hozzánk legközelebbi kölcsönható galaxisok.
1.2 milliárd éve még különálló galaxisok voltak, de túl közel egymáshoz, így a közöttük fennálló gravitációs kölcsönhatás következtében egyre közelebb kerültek egymáshoz, mígnem körülbelül 600 millió éve bekövetkezett az "ütközés". A galaxisok nem merev testek, hanem egy közös tömegközéppont körül keringő csillagok csoportja, ezért az ütközést sem úgy kell elképzelni mint két test ütközését, hanem sokkal inkább mint két madárraj ütközését. A két galaxis "áthalad" egymáson, miközben az erős gravitációs egymásra hatás miatt szerkezetük erősen torzul. A galaxisok egymáshoz képesti sebessége meglehetősen magas volt, több száz km/s, az áthaladás mégis százmillió éveken keresztül tartott, köszönhetően hatalmas méretüknek. A csápok 300 millió évvel ezelőtt alakultak ki. A galaxisok hatalmas tömege csillagok millióit szakította ki egymásból, amik ár-apály csóvák mentén rendeződtek el. Ezt a pillanatot örökíti meg a felvétel, a galaxisok magjai jelenleg körülbelül 30000 fényév távolságban vannak egymástól, ami a Tejút átmérőjének kicsit kevesebb mint harmada. A két galaxis magja további 400 millió év múlva egyesülni fog, és egy óriási elliptikus galaxist alkotnak majd. A kiszakadt csillagok egy része vissza fog hullani az egyesült galaxisba, míg a többi örökre eltávolodik szülőgalaxisától.
Az Andromeda-galaxis és a Tejút sorsa nagyon hasonló ehhez. Galaxisaink jelenleg különálló galaxisok, de 4 milliárd év múlva a Csáp-galaxisokéhoz hasonló módon fognak ütközni, míg végül belőlük is egy hatalmas elliptikus galaxis keletkezik.
A két galaxis ütközése nem csak a csillagok átrendeződését eredményezi. Kölcsönható galaxisokban, így a Csáp-galaxisokban is megfigyelhető több intenzív csillagkeletkezési hullám. Az egymásnak ütköző hidrogénfelhőkben megnövekszik a nyomás és a hőmérséklet, ami új csillagok születését indítja el. A Chandra röntgentávcső által készített felvételeken több tucat fényes, pontszerű röntgenforrás figyelhető meg: neutroncsillagok és fekete lyukak körüli akkréciós korongok. Ezek mindegyike az ütközés miatt létrejött nagy tömegű csillag volt, amik a nagy tömegük miatt rövid életük végén omlottak össze. Szintén a Chandra eredményei alapján tudjuk, hogy a Csáp-galaxisok számottevő mennyiségű nehezebb elemet is tartalmaznak, többek között magnéziumot, neont és szilíciumot, amik lakható bolygók kialakulásához szükségesek.
