A galaxist Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász fedezte fel 1752 februárjában a Jóreménység fokánál, ahová azért utazott, hogy a bolygók távolságát minél pontosabban meghatározhassa parallaxis módszer segítségével. Két évig tartó expedíciója során közel 10000 déli csillagot valamint 42 ködösséget katalogizált - köztük a Déli Szélkerék-galaxist - amellett, hogy eredeti célját is sikerült megvalósítania. Messier, közel 20 évvel de Lacilla halála után, 1781-ben vette fel katalógusába a galaxist, 83-as sorszámmal.
A körülbelül 15 millió fényév távolságban, a Hydra-csillagkép irányában látszó galaxis a róla elnevezett M83-galaxiscsoport közepén található, a meglehetősen kompakt csoport 15 tagot számlál. Érdekessége, hogy a szomszédos, majdnem kétszer akkora Centaurus A-galaxiscsoport meglehetősen közel van hozzá, egymáshoz képest mért sebességük pedig elhanyagolható, ezért gyakran egy csoportként hivatkoznak rájuk, mint a Centaurus A/M83-galaxiscsoportra, ami összesen 44 galaxisból áll.
Mérete mindössze 55000 fényév, amivel kicsit kisebb, mint galaxisunk, a Tejútrendszer fele. A galaxis tömegeloszlására vonatkozó mérések eredményei arra engednek következtetni hogy az Andromeda-galaxishoz hasonlóan valószínűleg kettős magja magja van: a központi szupernehéz fekete lyukat csillagok aszimmetrikus korongja veheti körül, ami dupla mag látszatát kelti. Ez a dupla mag ráadásul a galaxis keringési középpontjához képest eltolva található, ami szokatlan jelenség. A de Vaucouleur rendszer szerinti morfológiai besorolása SAB(s)c, vagyis enyhén küllős, gyűrű nélküli, laza karokkal rendelkező spirálgalaxis, csakúgy mint a Tejútrendszer. A feltételezések szerint a küllők hatására csillagkeletkezéshez fontos gázok áramlanak a galaxisban a külső régiókból a centrum felé. A gázok felhasználásával csillagkeletkezés zajlik a galaxisban, valamint a központi fekete lyukat is táplálják. Ez magyarázatul szolgál arra is, miért olyan fényes a küllős spirálgalaxisok központi része.
Az M83 a szupernóvák tekintetében is jól teljesít. Összesen hat szupernóvát figyelhettünk meg benne, amit az ismert galaxisok közül csak a (nem véletlenül) Tűzijáték-galaxisnak nevezett NGC 6946 múlt felül összesen kilenc szupernóvával. A hat megfigyelt szupernóva mellett közel 300 szupernóva-maradványt is azonosítottak a galaxisban.
