Az NGC 7331, a legnagyobb galaxis a képen nagyon hasonlóan néz ki, mint a Tejút, a galaxis amiben élünk. A hasonlóság miatt a Tejút ikertestvérének is szokták nevezni. Négy másik galaxissal együtt alkotják a Deer Lick Galaxiscsoportot. A csoport neve Tomm Lorenzin amatőrcsillagásztól származik, akit az Észak-Karolinai Deer Lick Gap-ből végzett megfigyelései során lenyűgözött a csoport látványa. A képen látható másik galaxiscsoport a Stephan's Quintet, amit felfedezőjéről neveztek el.
Az NGC 7331 és A Deer Lick Csoport
Az NGC 7331-et, a csoport legfényesebb galaxisát William Herschel fedezte fel 1784-ben. A legfényesebb objektumok egyike, melyet Messier nem vett észre. Távolsága körülbelül 40 millió fényév. A galaxis tömegét, szerkezetét, csillagai eloszlását tekintve nagyon hasonlít a mi galaxisunkhoz, a Tejúthoz.
A többi spirálgalaxistól eltérően központi magja ellentétes irányban forog a galaxis külső régióihoz képest. Ezt a jelenség nem értjük még teljesen, a legvalószínűbb magyarázat szerint ez csak úgy lehetséges, ha a jelenlegi mag jóval a galaxis létrejötte után alakult ki a galaxisba behulló porból és gázokból.
A csoport többi galaxisa az NGC 7335, NGC 7336, NGC 7337 és az NGC 7340. Ezek a galaxisok a képen sokkal kisebbnek látszanak mint az NGC 7331, mert sokkal távolabb is vannak tőlünk. Távolságuk 280-400 millió fényév között van. Mivel a távolságuk nagyjából tízszerese az NGC 7331 távolságának, és látszó méretük pedig nagyjából tizede, ezért valódi méretük nagyjából egyforma kell legyen az NGC 7331 méretével.
Ezidáig mindössze két szupernóvát fedeztek fel az NGC 7331-ben. Az elsőt 1959-ben, ami az SN1959D azonosítót kapta, típusa II-es, felfedezője Milton Humason. A második szupernóvát pedig 2013 áprilisában fedezte fel Koichi Itagaki, ami az SN2013bu azonosítót kapta és szintén II-es típusú. Az SN2013bu felfedezésekor körülbelül 16 magnitúdó fényességű volt, majd májusra 14-15 magnitúdóig fényesedett, azután halványulni kezdett. A fotó készítésekor már csak 19 magnitúdó körül volt a fényessége, még éppen látszik. A jobb oldali képen sárga vonalak jelölik a szupernóva helyét.
Stephan's Quintet
A kép bal alsó részén látható galaxiscsoport a Stephan's Quintet, ahogy a nevéből sejteni lehet, öt galaxis alkotja. A csoport felfedezőjéről, Éduoard Stephan francia csillagászról kapta nevét, aki a Marseilles-i Obszervatóriumban dolgozott a felfedezés idején 1877-ben.
A Stephan's Quintet az egyik leggyakrabban tanulmányozott galaxiscsoport, mert négy tagja között (kivéve az NGC 7320-at) igen erős gravitációs kölcsönhatás zajlik.
A csoport legfényesebb tagja az NGC 7320 sokkal kékebbnek látszik társainál. Ennek magyarátata egyszerű: sokkal közelebb van hozzánk mint a másik négy galaxis, ezért a távolodási sebessége és vöröseltolódása is sokkal kisebb. Távolsága körülbelül 36 millió fényév, míg a másik négy galaxis 270-300 millió fényév távolságra van tőlünk. A távolabbi négy galaxis (NGC 7317, NGC 7318a, NGC 7318b és NGC 7319) egymással erős kölcsönhatásban van, míg az NGC 7320 fizikailag nincs összeköttetésben velük, csak a véletlen műve hogy egy irányban látszanak.
Az NGC 7317 (a legalsó galaxis) egy elliptikus, Seyert 2 típusú galaxis, 10-100 millió naptömegű szupernehéz feketelyukkal a magjában. A középen található két spirálgalaxis az NGC 7318a és NGC 7318b, éppen ütközik egymással. A kékes fényű NGC 7320-tól jobbra található spirálgalaxis pedig az NGC 7319, szintén Seyfert 2 típusú, karjait a csoportban dúló gravitációs erők torzítják.
Az apró küllős spirálgalaxis a csoporttól kicsit feljebb az NGC 7320C. Valószínűleg az ötödik fizikai kölcsönhatásban álló galaxis, mivel távolsága nagyon hasonló a négy egymással kölcsönható galaxiséval, és az NGC 7319-ből egy ár-apály csóva mutat felé.
