2003-ban két szupernóvát is észleltek az NGC 772 jelű galaxisban, mindössze néhány hét eltéréssel egymás után. Az SN2003hl jelű szupernóvát Augusztus 20-án, a másodikat, amit SN2003iq névvel láttak el, pedig Október 8-án. Mindkét szupervóva II-es típusú volt, vagyis nagytömegű csillagok magjának összeomlásával keletkezett. A 9-12 naptömegnél nehezebb csillagok magja életük végén összeomlik, amikor a bennük zajló magfúzió már nem bír elegendő energiát termelni ahhoz, hogy egyensúlyt tudjon tartani a gravitációval. Az összeomlás következtében a csillag külső rétegei nagy energiával kilökődnek a csillagközi térbe, míg a belsőbb rétegek egyre sűrűbbé zsugorodnak saját gravitációjuk hatására, a folyamat végén neutroncsillag vagy feketelyuk keletkezik belőlük.
Bár túl sok részlet nem látszik az NGC 770-ről készült felvételeken, a törpe, elliptikus szomszéd mégis szokatlan tulajdonságokkal bír. Magja ellentétes irányba forog a külső régióihoz képest. Ez önmagában nem volna teljesen szokatlan, ha a legnagyobb galaxis lenne a környéken, de az NGC 770 a sokkal nagyobb NGC 772 kísérőgalaxisa csupán.
A csillagászatban, galaktikus méretekben a távolságot az objektumok vöröseltolódásával mérik. Hubble elmélete -amit a szakcsillagászok zöme elfogad- szerint ugyanis lineáris összefüggés van egy objektum távolsága és vöröseltolódásának mértéke között. Mégis, a csillagászok egy kisebb csoportja vitatja az elmélet helyességét. Rámutatnak pár olyan jelenségre ami ellentmondani látszik az elméletnek. Az egyik ilyen jelenség az NGC 772 és egy háttérgalaxis között húzódó anyaghíd. Vöröseltolódásuk alapján a két galaxis között akkora távolság van, amilyen távolságban a gravitációs erő nem lenne képes az anyaghidat létrehozni. Hasonló megfigyelés kötődik a Stephan's Quintet és egy távoli háttérgalaxis közötti anyaghídhoz is. 1980-ban egy kvazárt (amit [HB89] 0156+187 jellel azonosítanak) fedeztek fel az NGC 772 magjához nagyon közel. A kvazár vöröseltolódását megmérve annak távolsága sokkal nagyobbnak adódott mint a galaxisé. Mégis, Arp szerint az nem tűnik valószínűnek, hogy egy olyan halvány objektum mint egy kvazár fénye áthatolhasson egy hatalmas galaxis legsűrűbb részein. Ezen kérdések megválaszolása alapjaiban változtathatja meg a kozmikus távolságokról, és a vöröseltolódásról alkotott képünket.
