Ugrás a tartalomra
Tóth Gábor Asztrofotó

Fő navigáció

  • Összes kép
  • Mély-ég
    • Galaxisok
    • Ködök
    • Halmazok
  • Naprendszer
  • Cikkek
  • Kapcsolat

A Hélix-köd - NGC 7293

Fotó
A Hélix-köd - NGC 7293

A Hélix-ködöt szó szerinti fordításban Csiga-ködnek is nevezik, na nem az éti csigával való hasonlatossága miatt, hanem mert a mi irányunkból nézve olyan, mintha egy térbeli csigavonalra látnánk rá, közel tengely irányból.

A Hélix-ködöt (NGC7293) a XIX. század első felében fedezte fel Karl Ludwig Harding német csillagász, akinek a nevéhez többek között a harmadik ismert kisbolygó,  a Juno felfedezése is köthető.

A hozzánk legközelebbi planetáris ködök egyike, távolsága mintegy 700 fényév, kiterjedése pedig körülbelül 2.5 fényév. Egy 2002-ben megjelent tanulmányban a köd mért tágulási sebességét alapul véve kiszámították a tágulás kezdetének, a köd keletkezésének időpontját. A kapott eredmények alapján a Hélix-köd kora körülbelül 11000 évre tehető.

Cometary knotsA planetáris köd az emissziós ködök egy speciális típusa. A megtévesztő elnevezés a mély-ég objektumok felfedezésének hőskorából ered, amikor is ezen kis kiterjedésű, a távcsőben bolygóra emlékeztető megjelenésű emissziós ködök mibenléte még nem volt ismert, ezért jobb híján a megjelenés alapján nevezték el őket.  A nagy kiterjedésű emissziós ködök általában hidrogénből állnak, bennük a közelmúltban csillagkeletkezés zajlott, és a köd anyagából keletkezett fiatal forró csillagok erős ionizáló sugárzása kelti fénylésre a hidrogénfelhő maradványait. A kis planetáris ködök ezzel szemben a csillagok életének végén keletkeznek. Amikor egy csillag magjában az elsődleges, hidrogénből héliumot előállító fúzióhoz szükséges hidrogén koncentrációja csökkenni kezd, az energiatermelés és a gravitációval addig egyensúlyt tartó sugárnyomás is csökkenni kezd, a gravitáció pedig egyre jobban felülkerekedik. Ennek hatására a csillag magja összehúzódik, benne a nyomás és a hőmérséklet emelkedik. Eközben a csillag külső, hűvösebb rétegei felfúvódnak, és az erősödő csillagszél hatására a csillag légköre a csillagközi térbe áramlik. Ezt az állapotot a vörös óriáscsillag állapotnak nevezzük. Amikor a mag felszíni hőmérséklete eléri a 30000 kelvint, erős UV sugárzást bocsát ki, ami ionizálja és fénylésre gerjeszti a csillag ledobott légkörét. Ezt a csillag körüli fénylő gázburkot nevezzük planetáris ködnek. A Hélix-köd szülőcsillaga egy a Naphoz hasonló csillag volt, a képen a köd kellős közepén látható.

A Hélix-ködben fedeztek fel először üstökösszerű csomókat, amik a környező gázoknál ezerszer sűrűbb képződmények. A központi csillag felé eső oldalukat erősebben éri a csillagszél és az erős sugárzás, ezért erodálódnak, párolognak, és a csillag szele csóvát képez belőlük a csillaggal átellenes oldalon, sugárirányban. A csomók mérete nagyjából a Naprendszer méretével összemérhető, tömegük viszont csak Föld-tömegnyi.

mély-ég
köd
planetáris köd
Aquarius
Namíbia 2016
Namíbia

Keresőtérkép

Technikai részletek

Készítés dátuma:
2016-06-02
2016-06-03
2016-06-04
2016-06-05
2016-06-07
Helyszín:
Isabis Farm
Felszerelés:
Sky-Watcher NEQ6 Pro
Sky-Watcher Quattro 250/1000
TeleVue Paracorr Type-II
Canon EOS 450D
Expozíciós idő:
86x360s @ISO800

Kiállítások

Naprendszertől a távoli galaxisokig

Címkék

mély-ég(51) köd(31) Namíbia(21) emissziós köd(20) galaxis(19) halmaz(19) spirálgalaxis(18) Messier(18) nyílthalmaz(16) sötétköd(16) globula(11) Namíbia 2014(11) reflexiós köd(10) küllős spirálgalaxis(9) Bok globula(8) AGN(8) különös galaxis(7) Namíbia 2016(7) csillagontó galaxis(5) naprendszer(5)

Nyelv

  • English English
  • Hungarian Hungarian

This work by Gábor Tóth is licensed under CC BY-NC-ND 4.0