A Keleti Fátyol-köd, amely a nagyobb Fátyol-köd komplexum része, egy lenyűgöző szupernóva-maradvány a Hattyú csillagképben. Az NGC 6992 és NGC 6995 jelöléssel ellátott köd egy hatalmas csillag robbanásának látható eredménye, amely körülbelül 10 000–20 000 évvel ezelőtt történt. A körülbelül 110 fényév kiterjedésű Keleti Fátyol-köd bonyolult gáz- és porfoszlányokat tartalmaz, amelyek különböző színekben világítanak a különböző elemek eloszlásának megfelelően. Ezek az izzó gáz-foszlányok elsősorban ionizált hidrogénből és oxigénből állnak, amelyek vörös és kékeszöld fényt bocsátanak ki. Az ionizációhoz szükséges energiát a szupernóva lökéshulláma szolgáltatja.
A Keleti Fátyol-köd egyik legérdekesebb tudományos vonatkozása a dinamikus szerkezete, amely különböző hullámhosszokon megfigyelve változó megjelenést mutat. Látható fényben a köd finom, csipkeszerű szerkezetet mutat, míg röntgen- és infravörös hullámhosszokon más jellemzők válnak láthatóvá, amelyek különböző körülményeket és anyagokat fednek fel. Ezek a több hullámhosszú megfigyelések elengedhetetlenek a csillagászok számára a köd összetételének és a benne zajló fizikai folyamatok megértéséhez. Például a röntgenmegfigyelések kirajzolják a rendkívül forró gázok elhelyezkedését, míg az infravörös fény a hűvösebb porstruktúrákat és csillagképződési régiókat tárja fel.
A Keleti Fátyol-ködben zajló kölcsönhatások értékes kutatóterepet biztosítanak a szupernóva-robbanások utóhatásainak és a csillagok életciklusának tanulmányozására. Ahogy a szupernóva lökéshulláma áthalad a csillagközi anyagon, összenyomja és felmelegíti azt, olyan jelenségeket indítva el, mint az új csillagok képződése. Ezenkívül a szupernóvában keletkezett nehezebb elemek gazdagítják a csillagközi anyagot, kulcsfontosságú szerepet játszva a galaktikus ökoszisztémában. Ez a folyamat létfontosságú a bolygók és az élet kialakulásához, kiemelve a köd jelentőségét a kozmikus evolúció tágabb összefüggésében.
