Az 1892-ben felfedezett objektumot Max Wolf így jellemezte 1903-ban: "Égő törzs, melyből néhány hatalmas, ívelt lángnyelv tűnik felcsapni, mint óriási kitörések". Később e jellemzés alapján kapta az objektum a ma is használt elnevezését. Kései felfedezése miatt az NGC katalógusban nem szerepel a köd, csak az első kiegészítésében, melyet 1895-ben adtak ki Index Catalogue of Nebulae and Clusters of Stars (Ködök és Csillaghalmazok Index Katalógusa) címmel. A Lángoló csillag-köd ebben a katalógusban az IC 405 azonosító alatt található.
A tőlünk 1500 fényév távolságban lévő ködben lejátszódó fizikai jelenség a szokásos: fiatal forró csillag intenzív ibolyántúli sugárzásával gerjeszti a hidrogén atomokat, melyek visszarendeződéskor az energiatöbbletet fotonok formájában sugározzák ki. A köd főként atomos hidrogénből áll, ezek a pirosan fénylő területek a képen, de tartalmaz egy kevés szénben gazdag porfelhőt is, ami pedig visszaveri a csillag kék fényét, ezért kékes színű. Azonban ez a köd mégis merőben más mint a többi HII régió.
Míg a legtöbb hidrogénfelhőt a köd saját anyagából keletkezett fiatal csillagok gerjesztik, az IC 405 esetében ez nem így van. A köd ionizáló forrása az AE Aurigae nevű csillag (a legfényesebb csillag a képen), ami nem itt született, csak átutazóban van errefelé. A csillag sajátmozgását elemezve valószínűsíthető, hogy az Orion-köd környékén keletkezett egy kettőscsillag egyik tagjaként. A kettős rendszer egy másik kettőssel ütközött körülbelül két millió éve, aminek következtében a négy csillag négy különböző irányba vetődött ki. A másik három csillag közül kettőt sikerült is beazonosítani: a Kos csillagképben található 53 Arietist és a déli égen látható µ Columbae-t. A három csillag körülbelül 100km/s sebességgel távolodik egymástól, és mozgásuk jól visszakövethető egészen az Orion-ködig, ahol az ütközés bekövetkezett. Az olyan csillagokat, melyek hasonló katasztrófa miatt a születési helyüktől nagy sebességgel távolodnak szökevénycsillagoknak nevezzük. Az AE Aurigae tehát csak éppen áthalad az Aurigában található hidrogénfelhőn, amit közben fénylésre gerjeszt.
Maga a csillag sem átlagos. Tömege a Napénál 17-szer nagyobb, átmérője több mint hatszorosa és luminozitása 33000-szer haladja meg a Napét. Óriási mérete ellenére a csillagászok O típusú fősorozatbeli törpecsillagként kategorizálják, ami ismét egy a félrevezető csillagászati elnevezések közül. A vörös-, narancs- vagy sárga törpecsillagok valóban sokkal kisebbek mint a többi hasonló színű csillag, de a forró kék és fehér csillagok esetében a törpe vagy óriás jelző nem a méretre utal, mert nincs is nagy különbség köztük, hanem arra, hogy a csillag fősorozatbeli-e vagy sem. Az AE Aurigae egy fősorozatbeli csillag, ezért a törpecsillagok közé sorolják, bár a mérete alapján egyáltalán nem ezt érdemelné.
