Az amatőrcsillagászok egyik kedvenc objektuma, a Sas-köd látható a felvételen, benne a Hubble Űrtávcső által világhírűvé tett Teremtés Oszlopai nevű képződménnyel. Az elnevezés kicsit patetikusnak hangzik, de ha megismerjük az objektumban zajló folyamatokat, akkor érteni fogjuk miért így nevezték el.
A világhírűvé vált Hubble fotó
A csillagászati képrögzítés egyik legismertebb alkotása a Hubble Űrtávcső által 1995-ben készített, A Teremtés Oszlopai címet viselő fotó. A képen a Sas-ködben található sűrű gázokból álló, oszlopszerű képződmények voltak láthatók minden addiginál több részletesebben megörökítve. A Jeff Hester és Paul Scowen által készített fotó és a rajta látható jelenség nem csak a csillagászok számára volt érdekes, de műfajban talán először, a laikusok érdeklődését is felkeltette, éppen ezért mérföldkőnek számít az asztrofotográfiában.
A felfedező
A képen látható nyílthalmazt és emissziós ködöt a XVIII. század közepén fedezte fel Jean-Philippe de Chéseaux svájci csillagász. Chéseaux ezen kívül még hét másik ködöt is felfedezett, és Olberst néhány évtizeddel megelőzve az elsők között fogalmazta meg azt a paradoxont, miszerint ha a világegyetem statikus, végtelen nagy lenne, és benne végtelen sok csillag volna, akkor az éjszakai égbolt világos kellene legyen, nem pedig sötét mint ahogy azt tapasztaljuk. Az utókor valamiért mégis Olbers nevéhez köti ezt a gondolatot.
Charles Messier is felvette katalógusába az objektumot, és a 16-os sorszámot adta neki, a még később megjelent NGC katalógusban pedig a 6611-es azonosítót kapta.
A Sas-köd
A hatalmas hidrogénfelhő a Földről nézve sasra emlékeztet, innen ered az objektum elnevezése. A köd a Földhöz viszonylag közel, mindössze 7000 fényév távolságra található a Kígyó-csillagképben. Közelségével jó lehetőséget szolgáltat a csillagászoknak az ilyen ködökben zajló folyamatok megfigyelésére, azok megértésére.
A hidrogénfelhő anyagából rengeteg csillag keletkezett már, és jelenleg is folyamatban van benne újabb csillagok kialakulása. Jelenlegi ismereteink szerint a ködhöz tartozó fiatal nyílthalmaz közel 500 csillagból áll, melyek közül a legfényesebb egymilliószor fényesebb a Napnál. Ez az óriásbébi az O színképosztályba tartozik, forró kék csillag, és nagyjából nyolcvanszor nehezebb a Napnál, és csak alig 1-2 millió éve született. A köd megmaradt anyaga a fiatal forró csillagok által keltett erős ionizáló sugárzás hatására kezdett felragyogni, a piros szín az ionizált hidrogénre jellemző emissziós sugárzás. Helyenként láthatóak kékes árnyalatú foszlányok is a képen, ahol közvetlenül egy-egy kék csillag mögött lévő gáz- és porfelhő veri vissza a csillag fényét.
A fiatal csillagok nem csak sugárzásuk révén lépnek kölcsönhatásba az őket körülvevő csillagközi anyaggal, hanem csillagszelükkel kisöprik a maguk körüli térből a csillagközi anyagot, ezzel alakítva a köd struktúráját. A sok csillag együttes szele hatására helyenként sűrűsödések, áramlások, falak és effélék alakulnak ki a ködben. Ily módon keletkeztek a kép közepén látható Teremtés Oszlopai is, és a tőlük kicsit balra, felfelé látható, a képen vízszintes sűrűsödés, melyet a Sas-köd Tündérének neveztek el.
A Teremtés Oszlopai és a Sas-köd Tündére
A köd belsejéből a nyílthalmaz csillagainak együttes szele igyekszik kisöpörni a megmaradt gázokat és port. A csillagközi anyag sűrűsége azonban nem egyenletes. Ahol csomósodás van, ott a sűrűbb anyag felfogja a csillagszelet, és óriási szélfogóként viselkedve megvédik a mögöttük lévő területeket, ahonnan a csillagok nem tudják kifújni a gázokat. Így alakulnak ki a halmaz középpontja felé mutató oszlopszerű képződmények, köztük a Teremtés Oszlopai és a Tündér. Az oszlopok tetején, ahol a sűrűsödés van, és kisebb mértékben a képződmények többi határfelületén egyre növekszik a nyomás és a hőmérséklet, ami kedvező feltételeket teremt újabb csillagok, naprendszerek kialakulásához. Az oszlopok csúcsán lévő globulák vannak legközelebb a forró csillagokhoz, ezért jobban ki vannak téve a csillagok UV sugárzásának és szelének, melyek lassan, de folyamatosan erodálják őket. A szaknyelv ezért EGG-nek (Evaporating Gas Globule - párolgó gázglobulának) nevezi az ilyen csomókat. Az egg ay angol nyelvben tojást és petesejtet is jelent, ami az ilyen csomókban születő új csillagokra is utal egyúttal. A Teremtés Oszlopai elnevezést tehát a bennük zajló csillagkeletkezéssel érdemelték ki ezek a hatalmas oszlopok.
2007-ben az infravörös tartományban dolgozó Spitzer távcsővel is készítettek felvételeket a területről, melyeken a Teremtés Oszlopai közelében forró gázok jelenlétére utaló nyomokat találtak. Az egyik lehetséges magyarázat szerint, 8-9000 évvel ezelőtt szupernóva-robbanás történt ott, melyek fénye 1000-2000 éve érte el a Földet. A feltételezett robbanás sokkal lassabb lökéshulláma a számítások szerint néhány ezer év alatt elérte a Teremtés Oszlopait és meg is semmisítette őket, csak mi még nem láthatjuk ezt, mert a 7000 fényév távolság miatt az oszlopok 7000 évvel ezelőtti állapotát látjuk, körülbelül további ezer évet kell még várnunk, hogy láthassuk ahogy a lökéshullám eléri és lerombolja őket. Az elmélet vitatói azonban rámutattak arra, hogy ha valóban szupernóva-robbanás történt ott, akkor most a mértnél erősebb rádió- és röntgensugárzást kellene észlelnünk onnan. Szerintük a Spitzer felvételeken látható forró gázokat a környező csillagok szele hevítette fel. Akárhogy is, a Teremtés Oszlopai biztosan nem tartanak örökké, mert ha nem szupernóva végzett/végez velük, akkor a csillagok okozta erózió fogja megsemmisíteni őket.
